Kép galéria


a képre kattintva megtekintheti galériánkat!

Régészet

A múlt nyomában Pesten

Szerző: Bent Holm Nielsen, Projektigazgató, OTV France

Jelentős régészeti leletek a csepeli szennyvíztisztító telep építési területén
Találkozás a régmúlt történelmével a jelenleg futó legnagyobb Európai Unió által finanszírozott szennyvíztisztító telep budapesti építkezésén.
A csepeli KSZTT területét korábban bronz- és Árpád-kori civilizációk lakták.


A csepeli KSZTT projekt mára már jócskán előrehaladt, az építkezés teljes gőzerővel folyik. A beruházást a Veolia Water Systems-et képviselő OTV France és partnere, a Degremont alkotta technológiai csoport, valamint a magyar partnerek, a Hídépítő és az Alterra, mint építőipari csoport alkotta konzorcium kivitelezi. A konzorcium elnevezése: Csepel 2005 FH Konzorcium.


A szerződés egy új szennyvíztisztító telep építését tartalmazza Budapest számára, valamint 4 éves üzemeltetési kötelezettséget. A telep átlagos napi hozam alapján napi 350.000 m3 szennyvizet fog kezelni, maximális csúcshozam esetén pedig napi 900.000 m3 szennyvíz tisztításra képes. 1.5 millió budapesti lakost fog kiszolgálni, és az EU előírásoknak mindenben megfelelve a tisztított szennyvizet a Dunába fogja kivezetni.


Azért, hogy a Budapesten, városi környezetben elhelyezkedő telep minden környezetvédelmi követelménynek megfeleljen, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy olyan telep épüljön, amely a lehető legkevesebb kihatással van környezetére. A technológiai tartályok fedettek, semmilyen bűz nem jut ki a környező területre. A telep vizuális hatását a zöldtetővel borított kompakt műtárgy enyhíti, a létesítményt kreatív tereprendezés rejti el a szem elől.


A csepeli szerződés előírja a technológiai műtárgyak területén a régészeti feltárást, a lehetséges eltemetett leletek megóvása érdekében. Ezt a feltárást a Csepel 2005 FH Konzorcium segítségével a Budapesti Történeti Múzeum végezte. A feltárás 206 májusában kezdődött, és 2007 júniusában ért véget.


Az ásatások során több régészeti korból származó számos, igen jelentős lelet és tárgy került felszínre. Sajnálatos módon több esetben a régészeti rétegek a tereprendezés és egyéb, a múlt században lezajlott tevékenységek miatt megsemmisültek. Azonban azok a jelentős leletek, amelyek a háborítatlan részekről előkerültek, megváltoztathatják korábbi ismereteinket a Kárpát medence és Budapest történelméről, és új irányelveket adhatnak jövőbeni régészeti feltárásokhoz.


Ludanice kultúra
Különösen értékes, négyezer éves időszakra visszamenő leletek kerültek elő a bronzkori település területéről. Budapest területén eddig csupán néhány helyen lelték fel a Ludanice kultúra nyomait; ez a populáció a közép-bronzkorban (Kr.e. 4. évezred) élt, és a régészeti irodalomban az első ilyen lelet felfedezési helyéről kapta a nevét. A csepeli szennyvíztisztító területén feltárt, viszonylag nagyszámú településük ezért nagyon jelentős: több temetkezési hely és kommunális hulladékkal töltött gödör került elő az ásatások során.


Harangedény kultúra
A jellegzetes formájú és díszítésű edényeiről elnevezett „Harangedény” kultúra népcsoportjai a Kr.e. 2.-3. évszázadban érkeztek a Kárpát-medencébe, a Bécsi-medence lés a cseh-morva vidék felől, és a Duna valamint a mellékfolyói mellett telepedtek le. Lelőhelyeik a Csepel sziget mindkét partján – a nyugati oldalon Tököltől az északi szigetcsúcsig, a keleti parton Szigetszentmiklóstól a Hollandi útig - sűrűn sorakoznak.

A Csepel-szigeten és a főváros más területein folytatott ásatások során megfigyelhető volt, hogy a kultúra elsősorban gerendavázas házakból álló falvai a part közelében egy-egy kiemelkedő dombháton sorakoztak. A szinte teljes Európát átívelő kultúra népessége hazánk területén önálló kulturális csoporttá fejlődött a helyi népességgel történt kapcsolatfelvétel révén. A régészeti szakirodalomban mára Európa szerte csak a Harangedény kultúra Csepel csoportjának hagyatékaként tartják számon leleteiket. A csepeli szennyvíztisztító telep területén főként urnás sírok kerültek elő. A sír mellékletek között megtalálhatók a korszak jellegzetes, vörös színű, sávos, pecsételt díszítésű, harang alakú edényei, plasztikus díszítésű urnái, valamint lapos és négy lábon álló, esetenként díszített peremű, és felületű táljai, továbbá az étel-ital áldozatok tárolására szolgáló fazekak, korsók, kis bögrék, csészék és tálkák. Ugyancsak előkerültek a népességre jellemző kőből csiszolt csuklóvédő lemezek, amelyek az íjászat kellékei voltak. Csontból faragott gombok és gyöngyök, kőből pattintott pengék és nyílhegyek, valamint réz tőr, lemezes bronz csüngők és spirálok is előkerültek. Közel harminc telepobjektum került elő a csepeli szennyvíztisztító telep területén végzett ásatások során. Mindegyik a déli eredetű, úgynevezett Nagyrév-kultúra kései szakaszához tartozik (a 2. évezred eleje). A leletek: használati edények, fedők, agyagkanalak, őrlőkövek, kőbalták, öntőminták és kőeszközök.


A Kelták
A vaskori kelta vándorlás a Kr. E. 5. században érte el a Kárpát-medence területét. Betelepedésükre csupán a Kr. e. 3-2. századtól voltak ismereteink, amikor is a balkáni vállalkozások lezárulásával egy egységes kelta kultúrkör alakul ki hazánk területén. A Kr. e. 1. századtól lehet véglegesen számolni jelenlétükkel.

Éppen ezért igen nagy jelentőségű az a több mint 70 sírból álló temető, amelyet a leendő szennyvíztisztító telep területén tártunk fel. A vegyes rítusú, hamvasztásos és csontvázas sírokból álló temetőből előkerült leletek alapján a kelta népesség helyi megtelepedését eddigi ismereteinknél jóval korábbra, egészen a Kr. e. 4. századra tudjuk datálni. A férfi, női és gyermek sírokból álló temetőből fegyverek (vas kardok, lándzsák, kések, vas és bronz fegyverövek és a pajzsok vas alkatrészei), ékszerek (bronz és ezüst nyak-, kar- és boka perecek, nyakláncok bronz ezüst és vas fibulák, amulettek, vésett geometrikus és madár alakos mintázatú gyűrűk, borostyán-, különböző színű- és alakú üveg, paszta és korall gyöngyök) és kerámia edények kerültek elő. Kiemelkedőnek számít az a kézzel formált kétfülű edény, melynek mindkét füle egy-egy plasztikusan kidolgozott emberalakot formál.

A sírokból előkerült tárgyak alapján elmondhatjuk, hogy azok mintegy kétszáz évet ölelnek fel. Előfordulnak közöttük olyan tárgyak, amelyek a hazai kelta leletanyag legkorábbinak számító darabjaival egyidősek. Nem kevésbé értékesek a Kárpát-medence területén először ebben a korszakban megjelenő, amfora-rombusz és kettős csonkakúp alakú, áttetsző és színes üveggyöngyök, valamint borostyánból és az apró ágacskákból egyenként megmunkált korallokból összeállított nyakláncok, amelyek jelenléte az itt élő kelták észak itáliai kereskedelmi kapcsolataira utal.


Magna Insula
A Csepel-szigetet a középkorban Nagy szigetként, - Magna Insulaként – is említik. A sziget kedvező fekvése miatt a honfoglalás óta rendkívül fontos szerepet töltött be történelmünkben. A honfoglalás után Árpád fejedelem Csepel szigeten rendezte be nyári szállásterületét, ahol tavasztól őszig tartózkodott. Továbbá itt őrizték a fejedelem ménesét is.

Más lelőhelyekről származó ismereteink szerint, az Árpád-kori településeken a mindennapi élet a házakon kívül zajlott. Több szabadtéri kemencét, tűzhelyet és nagyméretű kemencebokrot (közös hamuzógödörből elágazó sütőkemencék sora) sikerült feltárni a területen. Az itt folytatott tevékenységekre a régészek a hamuzógödrökből előkerülő nagyszámú malomkő töredék, orsógombok és kerámia edények töredékeiből tudnak következtetni.

A kerámia anyag elsődleges vizsgálata alapján a leletek a Kr. u. 11-12. századra datálhatók, amit az egyik ház kemencéjének elbontásakor előkerült Aba Sámuel (Kr. u. 1041-44) által veretett pénzérme is igazol.

Összesen több mint 500 régészeti lelet került napvilágra a csepeli BKSZTT régészeti feltárása során.


Az ÉlőDuna projekt – amely a BKSZTT építésén kívül egyéb projekt elemeket is tartalmaz - legfontosabb eredménye az, hogy 2010-re a főváros szennyvízének 95%-a biológiai tisztítás után kerül a Dunába, szemben a jelenlegi, csupán 40%-os tisztítottsági aránnyal.
Reményeink szerint, a folyamatban lévő projekt eredményeként a jelenleg természetes élőhelyükről kiszorított halfajok, úgymint a tokhal, és egyéb őshonos fajták, ismét benépesítik majd a Dunát – ahogy akkor tették, amikor még Árpád és az ő bronzkori elődei barangoltak a Csepel sziget partján.


A cikk írásában szíves segítséget nyújtottak:
Horváth László, Budapesti Történeti Múzeum
Lautenbach Orsolya, Csepel 2005 FH Konzorcium
Kocsis Dézi, OTV Magyarország Kft.